Lovastúrák Tihanyban

Számomra a legnemesebbik állatok egyike. Fenséges tartása, hatalmas fekete avagy mélybarna szemében rengeteg szeretet sugárzik. Megvallom nekem a bogárfekete tetszik igazán, abból is a méretesebb csődörök. Igaz, szinte minden színben voltak lovaim, egészen a közelmúltig. Éppen a vendéglő miatt kellett megválnom tőlük… Szeretek lovagolni, mert valami ősi erő vonzalmába kerít mikor a hátukon ülve eggyé forr ember és állat, egymásra utaltságuk vitathatatlan, bár mi emberek szeretjük azt hinni, miénk az irányítás, mi uraljuk ezeket a fenséges állatokat. Aztán az első esés után rájövünk, ő az Úr, de nagyvonalú, erről úgy tesz, mintha nem is tudna. Sajnálatos módon sokan visszaélnek ezen kegyükkel, és gépként használva őket nem veszik tudomásul, érző lények, kik csak egy kis szeretetre vágynak.

Tihanyban igazán változatos terepadottságok között lehet lovagolni, a nyílt füves tereptől a hegyes–völgyes zegzugos sikátoros erdei ösvényeken át a belsőtó vizében ügetve.

Meghatározó élmény volt számomra, mikor a sajkodi öbölbe kilovagoltunk egy társasággal, ott leszerszámoztuk a lovakat, majd sörényükbe kapaszkodva szőrén bementünk a vízbe, és úsztattunk. Igen csak kellett kapaszkodni a sörényükbe, mert valami elementáris erővel tudnak úszni, és így nehéz megmaradni csúszós hátukon. Aztán irány kifelé, nyergelés, aztán lovaglás a végtelenbe.

Szeretek egyedül is lovagolni, ekkor szinte kizárólag lassú ügetésben, vagy lépésben treníroztam a lovat szűk erdei ösvényen, sziklák közt, szakadék mellett, csak azért hogy egymásban jobban bízzunk, ismerjük a másik reakcióit. Így megszokta lovam azt is hogy ahol ő még elfér, ott én szélességi, vagy magassági korlátok miatt már nem, ezért megállt vagy lassított hogy én döntsek helyette.

Tihanyi létemre rengeteg új helyet fedeztem fel lóhátról a tihanyi természetben, amikről fogalmam sem volt. Vágta közben számtalanszor ugrasztottam fel őzeket a bokorból, futottak előlünk a vadnyulak. Páratlan élmény a Belső-tó szélvizében lovagolni, fröcsköl a víz, prüszköl a ló, csapkodva rebbennek szét a vadkacsák. Gyönyörű és feledhetetlen.

A tihanyi lovardában több mint húsz hátasló várja a lovagolni vágyókat, hogy megismerkedjenek e gyönyörű sporttal, avagy tovább hódolhassanak szenvedélyüknek.