Gardafesztivál Tihanyban

Tihany egyik jellegzetes fesztiválja, melyet nem is lehet elvitatni tõle. Hiszen mi (illetve Õk, a régi tihanyiak) vittük tökélyre eme különleges formájú és tulajdonságú halak halászatát. (Ezt a halfajtát, a gardát a fogási módszerrõl „látotthalnak”, a helyiek életében betöltött szerepe miatt „kenyérhalnak” is hívták.) És valljuk meg, nekünk voltak halászatához a legjobb adottságaink is. Hiszen ezt a halfajtát nehéz lett volna más településen élõknek olyan módszerrel halászni, ahogy tették ezt eleink.

Nevezetesen kiálltak az Akasztódomb, a Nyársashegy, a Cserhegy tetejére, és akkor - mint most ismét- a nagyon tiszta vízû Balatonban õsz végi, tél eleji vermelõhelyre (a tihanyi kút, melyet ma a tihanyi révátkelõnek ismernek, és a víz mélysége 10 -12 méter, ezért a fenéken nem olyan hideg a víz) vonulás idején a dombtetõn álló jeladó halász pontosan látta merre vonul a bandába verõdött halraj. Mint felhõ, ha árnyékot vet a vízre, ehhez hasonlatos sötét foltként mutatta meg magát a halraj. A jeladó - kit maguk közt „hegyenjárónak” hívtak- megbeszélt kar jelzésekkel irányította a vízen lévõ társait, akik hatalmas facsónakjaikkal bekerítették a halat, majd elkezdõdött a nehéz háló behúzása.

Több halászcsapat is tevékenykedett, õk úgynevezett „bokrokat” alkottak. Ha szerencsével jártak, a hálót szinte kiemelni sem tudták, a hal súlyától. Ha nem, újból kezdõdött minden elölrõl. A parton álló halászházakhoz vitték a zsákmányt, ahol a földesúr dézsmája után a megmaradt halat annyi kupacba rakták, ahányan halászták a zsákmányt. Majd minden halász kalapba tette a bicskáját, amit aztán az ifjabb horgász találomra kirakott a kupacokra, és mindenki a saját bicskája melletti kupacot vitte haza. Ezzel a tihanyi asszonyok kereskedni mentek a környékbeli településekre, de még Veszprémbe is jutott a zsákmányból.

Ha nagy volt a felesleg, a maradék gardát felfüstölték, és eltették szûkösebb napokra.

Füstölt hal, füstölt garda

Mi ezt a hagyományt, a halfüstölést elevenítjük fel a Régi Idõk Udvara Skanzen és Étteremben. Errõl a fesztivál szervezõi és az azon részt vevõk talán nem is bírnak tudomással, így egy nem ismert, mára elfeledett szokás felélesztését szívesen vállaltuk magunkra. Nálunk a gardafesztivál ideje alatt, mindig lehet füstölt gardát kapni, az év egyéb szakában pedig a Magyarországon honos halfajokat, így süllõt, balint, pisztrángot, és csukát, pontyot, de még keszeget is füstölünk. Íze fenséges, ezt a hosszú kísérletezés, és a még élõ régi halászok kifaggatása alapján készítjük. Készülnek nálunk a fesztivál ideje alatt kemencében sült gardák is, melyet alufóliába csomagolunk, de elõtte jól beirdaljuk, befûszerezzük, majd kisütjük, vagy inkább pároljuk a forró kemencében. Felejthetetlen ízét csak tapasztalással lehet megismerni.

A gardákhoz a fesztivál ideje alatt kemencében sült vekni kenyeret adunk. És mivel a halak még holtukban is szeretnek úszni, mi mással, mint egy könnyû aranysárga színû hamiskás rizlinggel öblítjük le.

Reméljük, ez a tihanyi misztérium, mely jelen esetben a gardában, a házi kemencés veknikenyérben és a borban testesül meg, ismét hozzájárul ahhoz, hogy a Tihanyba látogatók elismeréssel és élményekkel telve vigyék hírét a számunkra annyira kedves, és méltán híres településnek.

Forrás: - Dr Héjjas Pál: Tihany a Balaton Partján címû könyve, saját gyûjtés