Tihany

Tihany, ez a csodálatos félsziget, mélyen a Balatonba nyúlva osztja ketté a tavat.

Tihany nemcsak a régió, hazánk, de Európa egyik gyöngyszeme, ékkő magyar tengerünk közepén.

A vulkanikus eredetű félsziget felszínét gejzírek által létrehozott mészkőkúpok színesítik.

A sajátos klímának, a két lefolyástalan tónak köszönhetően számos növény- és állatritkaság található a félszigeten, ezért 1952-ben - elsőként Magyarországon - természetvédelmi területté nyilvánították. Nemcsak a táj szépsége, de a falu varázslatos hangulata és történelmi emlékei is vonzóvá teszik Tihanyt a turisták számára.

A falu életét, fejlődését mind a mai napig meghatározza, hogy I. András király 1055-ben - a kor szokása szerint - Tihanyt temetkezési helyéül választotta és bencés apátságot alapított.

Az apátság temploma - mint évszázadokon át - ma is a falu kultúrális szellemű életének központja. A templomot övező hangulatos nádfedeles házak a XIX. század hangulatát idézik. A skanzen a csaknem ezer éves falu halászó, földművelő népének életét mutatja be. Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett idegenforgalom meghatározza a falu életét.

Falunk, Tihany

Tihany története egészen az őskorig nyúlik vissza, bár ekkor a lakott terület nem a mai Ősközség volt, hanem a Vár-hegyen elterülő Óvár. Itt található Magyarország legrégebbi földvára, aminek fejedelmeit a mai Fogas vendéglővel szembeni parkoló felett temették el. Ezekből a sírhalmokból ma már csak kettő látható, a többi a természet, illetve az emberi tevékenység áldozatául esett.

A falu akkor indult fejlődésnek, amikor I. András megalapította a bencés apátságot 1055-ben – Szűz Máriának és Szent Ányosnak ajánlva - ami egyben végső nyughelyül is szolgál az alapítónak, sírja ma is látható az apátság altemplomában. A monostor nem csak Tihany életében játszott-játszik fontos szerepet, hanem alapító okirata az egyik legősibb magyar nyelvemlékünk is. Azonban a Bencés-apátság nem az egyetlen monostor a félsziget területén. A korábban önálló falu, Apáti is rendelkezett saját templommal, mely újjáépített formájában ma is látható. Apáti azonban nem élte túl a törökökkel való harcokat, a XVI. században elpusztult, lakói beköltöztek a falu mai területére.

A rév helyén állt település, Újlak lakosai – főként révészek, halászok, katonák – is erre a sorsra jutottak, a Szent Margit nevét viselő templomuk ma is romokban áll. A bencés monostor sem maradt ki a pusztításokból, a törökök rendszeresen támadták a várat, melynek területén a templom is állt. A vár sorsát azonban a Habsburgok pecsételték, meg amikor 1702-ben kiadták a magyarországi várak lerombolásáról szóló parancsot.

A templom már előtte, 1683-ban leégett, és a vár felrobbantása során ismét súlyosan roncsolódott. Az újjáépítési munkálatokat Grasso Villibald apát idején kezdték el és 1735-re készen is állt, azonban '36-ban ismét leégett. Újjá az 1740-ben kinevezett Lécs Ágoston apát építette. Az apátság 1754-ben nyerte el mai formáját, legalábbis külsőleg. A belső téren sok neves művész dolgozott, például Lotz Károly, Deák-Ébner Lajos és Székely Bertalan. Az apátság épülete az I. világháború után, 1921-ben, amikor IV. Károly sikertelenül kísérelte meg visszafoglalni a trónt, a királyi pár fogságának színhelyéül szolgált. A rendszerváltás előtt állami tulajdonban lévő apátságot 1993-ban kapta vissza a bencés rend.

A tatárjárás után, amikor egyértelművé vált a földvárak védelmi szintjének alacsony foka, és IV. Béla kővárak építését rendelte el, épült - az egyik verzió szerint- a Csúcs-hegyen a tihanyi vár. Ennek kősáncai romjaikban ma is láthatók. Az itt épített őrtorony még a végvári harcok idejében is fontos szerepet töltött be, innen ugyanis jól belátható volt a Balaton egész medencéje, illetve a falu is. Ugyancsak a Csúcs-hegyen található az a barlang, amelyben a legenda szerint Sobri Jóska betyár bújkált.

Tihany a XV. században elnyerte a pallosjogot, innen eredeztethető az Akasztó-domb neve, ahol tömlöc és vesztőhely is működött, igaz a helyi elöljárók a fáma szerint csak egyszer éltek pallosjogukkal.

A falu lakói főként a halászatból és bortermelésből éltek évszázadokon keresztül, ennek az életnek állít emléket a Halászcéh-házban megtekinthető kiállítás. A szőlőtermesztés az 1800-as években komoly veszélybe került, ekkor jelent meg a filoxéra nevű betegség, amely az egész félsziget területén kipusztította a szőlőket. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter indított programot az új szőlőfajták meghonosítására, amelyek ellenállnak a filoxérának, ezért a miniszternek emlékoszlopot állítottak 1938-ban.

Tihanyban a hajózás is fontos szerepet töltött be, nem csak a halászat, hanem a személyszállítás okán is. Itt működik a Balaton máig egyetlen kompátkelője Tihany és Szántód között. A sétahajózás legalább olyan fontos, mint az átkelés a két part között.