Bencés apátság

Tihanyi Bencés Apátság

A Tihanyi Templom! Csupa nagybetűvel. Mert kihagyhatatlan, megkerülhetetlen, figyelmen kívül nem hagyható. Hogy is lenne az, mikor tiszta időben, mikor a pára nem rejti leple alá, Keneséről, Siófokról is látható. De a másik irányból, Keszthely felől közelítve jó előre megmutatja impozáns tornyait, melyek kecsesen az ég felé nyújtózkodnak. Időnként, ha alacsonyan szállnak a felhők, tornyait elrejti a kíváncsi szemek elől, ettől még titokzatosabbá téve ezt a csodálatos, majd ezer éves építményt.

Sok csuda dolgot láttak már vastag falai, dacolva a történelem és a politika viharaival. Látták, és végigszenvedték a tatárjárást, szisszenve nézték, amint Dózsa Györgyöt izzó trónra ültetik.

Átélték a török uralom alatt Buda elfoglalását, a mohácsi vészt, a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeit majd bukását.

A világosi fegyverletételkor repedtek a kíntól falai, majd tudomásul vette a kiegyezést.

Aztán jött elgyötört tornyaira jónéhány békeév, de csak azért, hogy átélje az első világháborút, meggyötörje Trianon, majd szörnyülködve végignézze a második világháborút is.

És azt hitte vége. Hogy ismét szebb napok jönnek, hogy teheti azt amire építtetett. De nem, mert jöttek az oroszok, és még a puszta léte is veszélybe került. Igazán akkor riadt meg, mikor a tihanyi kálváriát lerombolta az esztelen politika. De nem hiába nyúlnak az ég felé tornyai... megmenekült.

És... látott engem is felnőni! Bár ez nem volt akkora történés az életében, mint az enyémben. Látta ahogy először még pólyában az átkos rendszerben szinte lopva megkeresztel Hegyi Lajos apát úr (kinek később mély, öblös hangjától mindig tartottam, de közben végtelenül szerettem). Örült akkor is, mikor alsó tagozatosként a közeli iskolából a megtűrt hittanóra után hétvégén felmentem a lépcsőin, hogy ministráljak buzgón. Helyet adott elsőáldozásomnak, bérmálásomnak, esküvőmnek is.

Csakúgy, mint más tihanyi ember életében, az enyémben is meghatározó szerepet töltött és tölt be ma is. Büszke vagyok rá. Bárhonnan, bármily távolról is térek haza, lelkem megnyugszik mikor megpillantom, és beérek a faluba, az általa őrzött szűk kis utcácskák közé.

Most itt áll, teljes pompájában ragyog fehér köntösébe bújva, méltóságteljesen áll a dombtetőn, és várja híveit, kik jönnek is a világ minden tájáról, hogy megcsodálják, hogy imádkozzhassanak, lelki békét találjanak benne.

A magyar kultúra egyetemes része, féltő kezek óvják, építik és szépítik, hogy unokáink is láthassák, erőt meríthessenek meghitt falai között. Altemplomában nyugszik I. András, a falai közt élt rövid ideig az utolsó magyar király, IV.Károly és felesége Zita királyné.

Ma számos kulturális rendezvénynek ad helyet, orgonakoncertjei messze födön ismertek, vonzzák az érdeklődőket.

Hallgassa meg a templomi orgonaszót a tihanyi Mali Katalin orgonaművész interpretációjában: